Elhataroztam,

hogy karriert modositok. Egy evvel azelott, h kijottem erettsegiztem le. Akkor egy olyan csaj voltam, hogy csak a bulikon, divaton, pasikon jart az agyam es rohadtul nem gondolkodtam el azon, h mit is akarok kezdeni magammal. Szerintem-igy visszagondolva- valahol a tudatalatt szandekosan elzartam magam, mert feltem a jovotol. Szoval nem jelentkeztem sehova, mert nem tudtam mi akarok csinalni. Nekem meg ezek a tinglitangli manager, meg kommunikacio szakok olyan semmitmondoak. Aztan kijottem es nyomtam az igat evekig. Aztan megszuletett Arvin es ra kellett jonnom, h bar 25(akkor) eves vagyok futok ki az idobol. Legalabbis en ugy ereztem. Eltelt ket ev es most erzem azt, hogy kepes lennek tanulni. Most ez hulyen hangzik, de igy van. Most erzem azt, hogy "megert" az agyam a tanulasra. Mar motoszkalt a fejemben egy eve, de valahogy feltem belevagni.
Tegnap beszelgettem Alizzal, a legjobb baratnommel es o mondta, h bazdmeg Kata, mit fecserled itt az idodet, Arvin mar nem koti le minden idodet, egy evig meg tuti itthon maradsz vele kezdjel el tanulni, hogyha eljon az ideje, hogy vissza kell menned dolgozni ne valami szar etterembe pincernoskodj, hanem valami jobbat csinalj.
Ma leptem es beiratkoztam child day care-re. Igazandibol miota gyermekem van es gyerekek jonnek- mennek itt nalunk jottem ra, h engem a gyerekek erdekelnek. Az o nevelesuk, iranyitgatasuk.
Ugyhogy most tok izgatott vagyok:-))))))