mi

Arvin

snow

bolcsi

Ma vegleg elhataroztam, hogy Arvinom bolcsibe fog menni. Vagyis meg hezitalok, h nurserybe (bolcsi) vagy childminderhez (olyan babysitter fele, aki vigyaz pl 3 -4 gyerekre, de ugyanugy foglalkozik vele, mint egy bolcsiben). Mind a kettonek megvan az elonye hatranya, de meg jobban bele kell fekudnom a temaba, mert ugy tudom mindkettot nehez talalni, nem tudom melyik olcsobb (mert az is fontos).

Bar kezdetben ugy gondoltam, hogy csak heti ket delelottot viszem. Csak hogy szoktassam a mas tarsasaghoz, mert meg soha nem hagytam masra itt Angliaban. Ebbol adodik, hogy hihetetlen anyas, pl. meg cigizni sem tudtam lemenni, mert sirt (jan. 1-tol szerencsere ez a problema is megoldodott, mert mar nem cigizek). Lenyeg, hogy biztos, hogy fura lesz nelkule meg ha csak par orarol is van szo....Annyira szeretem ez a kis pocsost, ezt a kis szineszpalantat. Ma is azt hittem megeszem. Csinalt valami baromsagot, raszoltam, le se szarta, raszoltam kicsit erelyesebben. A pillai alol rampillantott olyan hamisan. Nezte, hogy haragszom-e meg. En tartottam a pokerarcot, bar majdnem elrohogtem magam. Odajott, mondta, h Bocsi (:-) es megolelt. Ilyenkor addig olel, amig azt nem mondom szeretlek. Persze mondtam neki, hogy szeretlek es minden kezdett elolrol, mintha a falnak beszeltem volna harom perccel azelott.

terhessegem

Egy kicsit leirnam Arvin fogantatasanak es szuletesenek korulmenyeit, legalabb meglesz leirva is.
Szoval Arash es en mar kozel 6 eve vagyunk egyutt. 2007. februar 7.-en hazasodtunk ossze es nyomban el is hataroztuk, hogy gyermeket szeretnenk. Eleg stresszes idoszak volt, hiszen en akkor jelentkeztem az egyetemre, interjuk tomegere keszultem es mentem, a parom is eppen munkat valtott-szo mi szo stressz volt a kobon. Jo par honapig probalkoztunk, de semmi. Nem igazan foglalkoztatott a dolog, hiszen annyi minden tortent korulottunk. Aztan junius elejen eszrevettem, hogy vagy egy hetet kesik a mensim. Ennyi volt-valahol tudtam, hogy baba van a pocakban. Nyomban el is mondtam a Zuramnak, aki persze nagyon boldog volt. Persze elmentem tesztert, ami beigazolta, amit mar ugyis tudtam. Tudni kell, hogy a ferjem nem akarta beleelni magat a masodik trimeszterig, mert a szulesznovel valo elso talalkozasunkor elmondta a Linda, hogy sajnos a terhessegek 60 % elhal az elso 10-12 hetben.(nekem ezt csak kesobb mondta el, csak az tunt fel, hogy nem lelkesedik, vagyis lelkesedik, de olyan kis "csendesen").
Szoval ezutan elmentem a korhaz noi klinikajara, ahol csinaltak egy hivatalos tesztet, kitoltottek a kartonomat, megkerdeztek akarom-e a babat, stb. Vegul odaadtak a szuleszno telefonszamat, akihez helyileg tartozom es akit minel hamarabb hivjak fel. Tudni kell, h itt Angliaban orvos nem lat problemamentes terhesseg eseten, szuleszno kiseri vegig a 9 honapot. Szoval felhivtam a Lindat, aki azt mondta, hogy ok, olyan 10 het kornyeken talalkozunk. Talakoztunk, kifagatott a kortortenemet, csaladi hatteret, elmondta a lehetosegeket, ugy alapjaraton egy rohadt jot dumaltunk.
Aztan eljott az elso uh ideje a 12 heten (itt 2 uh van, amit a nhs tamogat:12.- es 20. heti). Arash eljott velem, ekkor mar elkezdett a pocakom noni. Bementunk, emlkeszem ittam elotte egy csomot es iszonyuan kellett pisilnem. Szoval bementunk, es megjelent a kepen a mi kis maszatunk. En eloszor nem is lattam, mert pont a fejem folott volt a monitor, viszont Arash arca leirhatatlan volt. Eloszor tok feszult volt aztan hirtelen kikerekedett a szeme es csak a konnyek folytak....aztan az uh-s csajszi felem forditotta a kepernyot es en is meglattam Ot.
Az uh utan szinte repultunk, nem is tudtunk masrol beszelni. Ezidaig nem is vettunk semmit, ekkor viszont emlkeszem vettunk a babanak egy par cuccot. Arash elkezdte a neten a kocsit vadaszni, meg az agyat, stb.
Nagyon szep par het kovetkezett, a pocakom naprol napra nott, senki nem hitte el, h meg 20 hetes sem vagyok. Eljott az oktober es a 20 hetes uh. Alig vartam, hiszem vegre megtudhattam, hogy kisfiu vagy kislany a baba. Emlekszem ez a genetikai uh volt es egy masik csajszi csinalta. Eleg morcos volt, mondta, h kb egy oras lesz az uh es lehetoleg ne kerdezgessek, meg ne dumaljunk, mert ez egy igen fontos vizsgalat. Hat eletem leghosszabb egy oraja volt. Aztan a noci elmosolyodott, es mondta, h minden ok szep nagy gyerek. Megmutogatta a kis labat, fejet, mindenet. Persze vegul megkerdeztem, hogy na ? Mondta, h nagyon szegyenlos baba, nem mutatja magat, Keresztbe rakta a labat es meg a kezeit is odarakta:-)) Egyik szemem sirt a masik nevetett...Hazamentunk es en rogton el kezdtem kutakodni magan uh rendelok utan a kornyeken, aztan Arash mondta, h szerinte ez egy jel, nem kene a pici megbolygatni. Ugyhogy eldontottuk, hogy ennyi volt az uhbol, meglepetes gyerek lesz. Persze no letemre puffogtam a vasarlas miatt, h most milyen szinben vegyunk, stb stb.
A varandossagom szepen folytatodott a 28-ik hetig, amikor is jelenesem volt Lindanal, a szulesznonel. Vittem a kis pakkomat, a pisimintat. Megvizsgalt, pisi ok, minden ok, viszont a vernyomasom nem tetszik neki. Menjek pihenjek kinnt egy kicsit, esetleg egyek valamit es jojjek vissza egy ora mulva. Visszamentem egy ora mulva a vernyomasom az egekben (eskuszom nem ereztem semmit, baboca mozgott, minden heppi), hirtelen nagy telefonalas, rohangalas, agy kereses a korhazban. Ekkor mar megkocogtattam a Linda vallat, hogy hello, mi a helyzet darling? Mondta, h be kell mennem a szuleszetre, mert nem tetszek neki. Mondtam, hogy ezt fejtse ki bovebben, de azt mondta, majd ott a doki elmond mindent. Na ekkor mar sikideg voltam. Arash kinnt vart, hat az majdnem elajult, mikor mondtam mi van. Majdhogynem felkapott es ugy vitt a korhazig. Ott felraktak ezt a szivhangmonitort, mert meg valami masfele izet is. De mondta a doki, hogy minden okes, baba jobban nem is lehetne, en is rendben vagyok-nem igazan ertette o sem mire ez a nagy hajciho. Viszont azt mondta, hogy most mar szepen abbahagyhatom a munkat, mert szerinte joval elobb lesz meg a baba a vartnal.
Az elkovetkezo hetek pihenessel, vasarlassal, keszulodessel teltek. Arasshal rengeteget okorkodtunk, imadta a pocakomat, engemet istenitett. Aztan januar vege, februar eleje volt (ja febr. 20-ra voltam kiirva) amikor anya kijott, mert mar minden nehezen ment, vizesedtem, hatalmas voltam es bar elveztem a terhesseget nagyon vartam mar, hogy vege legyen.
Egyik este hirtelen eros fajdalomra ebredtem fel, hirtelen belemnyilalt ez akar AZ is lehet. Arash hazajott mondom mi van. Hozta a stopperorat, probaltuk merni, de nekem se eleje se vege nem volt a fajdalomnak. Fostam, hanytam egyszerre-gondoltam ez a szules elotti tisztulasi folyamat. Mindegy Arash felhivta a szuleszetet, ahol mondtak, hogy menjunk be, nem gaz megneznek. Bementunk es emlkeszem egy nemet dokit kaptunk, aki bar kimert volt, nagyon profi es nagyon kedves volt. Megvizsgalt, megnezte a babat (aki ekkor farfekveses volt) es megkerdezte, hogy mit kajaltam. Mondtam neki rakot. Kiderult, hogy elrontottam a gyomromat es a gyerek meg nagyon vigan elvolt bennt. Nem kicsit egtunk....
Az utolso hetek nagyon szepek voltak, meg merem kockaztatni, hogy a legszebbek az eletemben (persze Arvin elott). Egyre tobbet gondolkoztunk, hogy mi lesz a baba, mi lesz a neve. Arash meg volt rola gyozodve, hogy lany lesz es legbelul tudtam, hogy fiu, mert hetekkel elotte volt egy almom egy kisfiuval. Lenyeg a lenyeg, hogy teltek a hetek, szepen lassan osszeszedtunk es osszeraktunk mindent. Betoltottem a 39. hetet-semmi, 40.-semmi (itt ket hetet varnak az inditassal), 41. het-semmi, meg egy icipici nyakdugo sem, a 42. het vegen hivott a Linda, hogy mar lassan mennek ram a fogadasok:-) Berendeltek pont a 42. heten. Vittuk a kis pakkunkat, papirokat, meg egyszer hatraneztem a hazban es azt gondoltam, hogy most mar soha nem leszunk csak ketten...
A korhazban elmondtak mi fog tortenni, alairtam a papirokat, stb. Jott egy nagyon aranyos szuleszno, aki azt a zseles cuccot elkezte osszerakni. Felfekudtem az agyra es mondta, hogy eloszor felnyul es megnezi mi a palya. Matat, matat, hummog, hummog. Mondja mindjart jon, ne aggodjak. Visszajon egy indiai dokival, akinek szerintem a leghosszabb ujjai vannak a vilagon. Meg az Arash is csak nezett es forgatta a szemeit:-) Bemutatkozott es megkerdezte, hogy megvizsgalhat-e. Hat erre mit mondhattam volna, persze. Benyult, o is hummog, hummog. Kiment, visszajott egy tiz perc mulva. En csak a fejemet kapkodtam, hogy mar megint mi van.
Vegul jott dr Khan (anyam szabalyosan beleszeretett) elmondta, hogy a baba hatalmas es egy kicsit atrendezte a csonyszerkezetemet ott lenn+a vaginam is igen erdekes, mar-mar tananyag. Lenyeg: csaszar lesz, ha meg akarok tudni jarni ebben az eletben. Hat meg kell mondjam kurva nagy sokk volt, mert erre nem szamitottam, nem hittem, hogy az en esetemben ez benne lehet a pakliban.
A mutetet az elkovetkezo kedd reggelere jegyeztek be (ez csutortokon volt). A dr Khan kiadta az ukazt, hogy most mar nincs sex, nincs spicy food, nincs malnaleveltea, meg a trsai. Valahol megnyugodtam megmondom oszinten, mert feltem a fajdalomtol nagyon. Bar meg kell mondjam valahol fel sem fogtam mi tortenik, mintha en igy kivulrol neztem volna az esemenyeket. Emlkeszem a korhazbavonulasom elotti nap-marcius 2-an volt anyak napja itt es kaptam egy csomo sms-t, hogy remelik, hogy meg aznap anyuka leszek es hogy szoritanak (senkinek nem mondtuk el a tortenteket, nem akartam felesleges aggodast). Masnap, hetfon be kellett vonulnom a korhazba, ahol ala kellett irnom a csaszaros papirokat, vervetel, felvilagositas. Talakoztam egy masik anyukaval, akinek szinten programozott csaszarja volt. Kiderult, hogy mindennap ket programozott csaszar van, amit jo esetben reggel 8-kor kezdenek, viszont, ha van surgossegi akkor ertelemszeruen az kap elsobbseget. Masnap reggel 8-ra volt jelenesunk. Megkaptam egy agyat, haloruhat es mondtak, hogy majd jonnek. Elotte levo este 10-tol nem ihattam, nem ehettem semmit. Eloszor a masik csajszit vittek el, aztan porogtek az orak es semmi. Aztan megjelent egy nagyon arrogans dokino, aki megkerdezte, hogy biztos hogy nek akarok vaginalisan szulni. Na ekkor felment a pumpa es sirva uvoltottem vele, hogy nem, es hogy ez mar rohejes, hogy majdhogynem a mutoasztalrol rangat le ilyen hulye kerdessel, meg hogy miert rangatnak egy balna mamat ide-oda, amikro az mar alig varja, hogy megszuljon. Csaj csak topogott ide-oda, bocsanatot kert es elment. Ra ket percre jottek a mutoasszisztensek, hogy na gyerunk. Bocsanatot kertek, de mondtak, h volt egy surgossegi ezert kellett varnom (ekkor volt del) es a dokino miatt is, mondtak, hogy nagyon tapintatlan volt es helyette is bocsi.
Lenyeg, h itt felporogtek a dolgok, betoltak az elokeszitobe (Arash vegig velem lehetett), elmondtak mi lesz. Jott az anesztes, egy arab doki es mondta mit hogy csinaljak, probaltam hatrasanditani, hogy milyen cucca van, de gyengeden elforditotta a fejemet es mondta, h nem akarom latni a szerszamait....Csak az Arash arcan lattam, hogy kurva feher, kerdeztem mi az, mondta, hogy ilyen baszomnagy tut meg nem latott. Kozben a noverkek simogattak, probaltak elterelni a figyelmemet. Egyszer csak azt vettem eszre, hogy mell alatt nem erzek semmit. A legjobban a katetertol feltem, de amikor rakerdeztem, hogy az mikor jon, an over rohogve mondta, hogy mar ket perce berakta....EDA rulez, mindenkinek csak ajanlani tudom. Betoltak a mutobe, Arash a kis zold mutosruhajaban utanam, elemraktak a fuggonyt es elkezdodott a buli. Igazandibol ezek a kezdo percek kiestek, arra emlekszem, hogy faztam, meg a femes izre a szamban. Egyszer csak a doki kerdezte, tudjuk-e a nemet a babanak, egyszerre vagtuk ra, hogy nem. Ekkor szedtek le felig a fuggonyt es ket heret toltak az arcomba. hat mi annyira, de annyira boldogok voltunk, hogy azt leirni nem tudom. Odaadtak az apjanak. Arvin Kamrava 2008. marcius 4.-en 13.14 peckor szuletett. rogton, mindenfele furdetes nelkul bebugyolaltak es a kezunkbe nyomtak. Bevarrtak, amitaz en kiccsaladom vegigvart nem mentek sehova, majd betoltak egy megorzobe, ahol az elkovetkezo 8 orat toltottuk. Nem furdettek meg, mert mint kidrult, itt nem szokas, csak ugy a 4. napon, mert az a maz vedi a babat.
3 napot voltunk a korhazba es sajnos amilyen sok segitseget kaptunk a terhesseg idejen olyan keveset kaptunk a szuloagyas napokban. Amig korhazban voltunk en kb egy kezemen megszamolom hany orat aludtam, jo a baba vegig velem volt, viszont ehes volt, tapszert nem adtak, tejem meg nem volt, a vizrol hallan sem akartak. Vegul a harmadik napon hazaengedtek, Arash ugy ahogyvolt ment tapszerert, megcsinaltuk es a gyerek sirasat mintha elvagtak volna. Aztan szepen lassan elindult a tejem. Bar soha nem volt sok azert buszke vagyok arra, hogy ket honapig tudtam kizarolag szoptatni. Sajnos Arvin ket honapos mult, amikro elapadt a tejem. Ezutan tapszereztunk, de nem banom, mert igy is nagyon meghitte tettuk az eteteseket. Mondjuk azon kiakadtam, amikro panaszkodtam egy ismerosnek, aki 4 nappal kesobb szult, hogy elment a tejem, mit csinaljak. Valasz: nem baj, mar szopott eleget. Ezen lehidaltam nagyon. Akkor bantam nagyon, szar anyanak ereztem magam, de ma mar nem banom.

Beragadtunk

Nem ertem Angliaban leesik 10 centi ho es az elet megall. Komolyan: a boltok bezartak, a suliban tanitasi szunet van, bolcsi ditto, a boltok polcai uresek-mintha haborura keszulnenek. Ugyanakkor egyik foutrol sincs a ho eltakaritva, minden jarda tiszta jeg (hozzateszem, h pl osszel az utca tele van utcaseprovel-most egy sincs).
Ugyhogy miutan az elet a kapunk tuloldalan gyakorlatilag leallt igy otthon vagyunk.
Ja egy jo story: szomszedno, olyan igazi angol urino eroltetett mosollyal. En: kinyult maciban tolom a havat a bajarorol, o a ferjevel hordatja a forrovizet es locsolja a jeget. Komolyan majd beszartam a rohogestol, hivtam Arasht, hogy ezt vazze latnod kell:-)))))))

babaszaj

Ma a gyerek ul a kadban.Anya es en a kad mellett ulunk es dumalunk az uram apjarol es arrol, hogy mennyit iszik az oreg. Arvin hallgat, hallgat egyszer csak ranknez es azt mondja: ISZIK A PAPA! De igy! En fel orat biztos szakadtam a rohogestol, de azert utana rajottem, h bakker eljott az ideje, hogy figyelni kell mit mondunk, mert nagyon figyelmes egy ilyen kisgyerek.

Elso bejegyzes

Mint sokan masok en is elhataroztam, hogy blogot kezdek. Ugyan volt/van egy naplom a hoxan, de inkabb "sajat vallalkozasba" kezdek.
Szoval van egy 22 honapos kisfiam, aki itt, Angliaban szuletett 2008. 03.04-en szuletett. Imadnivalo kisficko, aki csak most kezdett el beszelni. Viszont miota elkezdett a szaja be sem all, mindennap benyog valami tutit.
Akkor kezdjuk is!